Déryné Széppataki Róza

A XIX. század első fele tekinthető a magyar vándorszínészet hőskorának. Ennek az időszaknak volt egyik kiemelkedő színésznője Déryné Széppataki Róza.

Déryné Széppataki Róza (1793–1872)

Az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet egyik jelképe és a magyar színjátszás kimagasló alakja. Legnagyobb sikereit énekes szubrettként érte el. 1810-ben magyarosította nevét Széppatakira, eredeti neve Schenbach Rozália volt.

Bár a színésznő házassága nem sikerült jól, a szerelmet azért megtapasztalta, igaz, más férfi karjaiban. Egy ideig Katona József udvarolt neki, de kevés sikerrel. Mivel Katona Békési József álnéven tevékenykedett egy ideig, Róza nem tudta, kitől kapott szerelmes levelet, amikor meglátta az aláírásként szereplő „KJ” monogramot, így elutasította a közeledést. Már csak akkor jött rá, ki volt a titkos imádója, amikor férjhez ment. Katona nehezen dolgozta fel, hogy kikosarazták őt, ezért a színésznőn a színpadon, nyilvánosan akart elégtételt venni, kiteregetve magánéletét egy darabban. Déryné azonban idejében értesült e tervről, és elejét vette a bemutatónak. Katona már csak azért is zokon vette az elutasítást, mert a színésznőnek éppen ő mutatta be egykor azt az ifjút, Prepeliczay Samut, akivel Róza tíz éven át szerelmi viszonyt tartott fenn. 1834-ben Déryné a Bánk bánban is fellépett, és Melindát alakította.

Emlékét köztéri szobrok is őrzik. Életét többször filmre vitték, könyvet is írtak róla.